Tiliacea sulphurago

Mediterrán faj, mely észak felé viszonylag magasra, Skandinávia középső vidékeiig, kelet felé a Krímig és a Déli-Kaukázusig terjedt. Meleg- és szárazságkedvelő, északon a homokterületek lomberdeiben, másutt xerotherm tölgyesekben és bokorerdőkben, mediterrán bozótosokban fordul elő. Magyarországon országszerte megtalálható de eléggé szórványos elterjedésű, nagyobb számban a hegy- és dombvidék déli lejtőin tenyészik. A legkorábban megjelenő hazai Tiliacea, augusztus közepén már sokfelé repül, rajzása október végéig tart. Hernyója vörösesvagy hamuszürke, barnán szegélyezett fehér hátvonallal és fehéres mellékhátvonalakkal, a vonalak között egy-egy barna ferde vonással. A pontszemölcsök fehéresek, jól láthatóak. Oldalvonala fehér, szélén sárgásvörös behintéssel, fölfelé feketésen határolt; a hasoldal és a nyakpajzs fehéres, feje kicsi, feketésbarna. Peteként telel. A hernyó tölgyféléken, kőris- és juharfajokon táplálkozik. Típuslelőhely: Svédország (= fulvago aut, nee CLERK; schawerdae STAUDER, 1923). [Ronkay&Ronkay, 2005]