Euroszibériai faunaelem, altoherbosa (magaskórós) faj. A Palearktikum nyugati részében szélesen elterjedt, de mindenütt lokális. Magyarországon szórványosan mindenütt megtalálható, a sík- és dombvidékek egyes pontjain, kisebb vízfolyások mentén gyakoribb is lehet. Két fő élőhelytípusa ismeretes, amelyek egyben eltérő élőhelyigényű tápnövényeinek előfordulását is tükrözik. Az egyik fő élőhelytípus a sík- és dombvidéki vízfolyásokat és állóvizeket szegélyező magaskórós-bokorfüzes, ahol a hernyó tápnövényei füzike fajok (Epilobium); míg a másik élőhelye száraz, elgyomosodó bokros erdőszegélyek, parlagok, ahol hernyójának a parlagi ligetszépe (Oenothera biennis) a tápnövénye. A nemzetközi szakirodalom az Epilobium hirsutum, Epilobium angustifolium, Epilobium palustre, Epilobium rosmarinifolium, Epilobium montanum, Chamaenerion dodonaei és Lythrum salicaria fajokat említi még. Az imágók csak rövid ideig repülnek a szürkületi időszakban, egyrészt naplementekor, másrészt napfelkeltekor. A Nyírség déli részén szórványosan található faj. Mindig csak száraz élőhelyeken találkoztunk eddig ezzel a fajjal. VÉDETT. Az egyedeinek pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Natura 2000-es faj, az élőhelyvédelmi irányelv IV. függelékében található (közösségi jelentőségű állatfaj). A Berni-egyezmény hatálya alá tartozik (II. függelék). A Vörös Könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként szerepel. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer maximális programjába ajánlott.