Lymantria monacha

A palearktikus faj hazánkban szórványosan terjedt el, helyenként nem ritka. Az Alföld nagy részéről azonban hiányzik. VI végétől VIII közepéig fenyve­sekben, bükkösökben, ritkábban ligeterdőkben rajzik. Mind a hím, mind pedig a nőstény éjszaka repül, a mesterséges fény vonzza őket. A nőstény azonban csak rövid távolságra és nehézkesen repül. Petéi ibolyásbarnák, alul-felül lapítottak. Fakéreg repedéseibe, kis csomókban helyezi el őket. A pete — benne a kifejlett, apró hernyóval — áttelel. Kifejlett hernyója világos- vagy zöldesbarna, 6 sorba rendeződött, szürkés, kékesszürke vagy sárgás színű szemölcsökkel. A 2. szelvény közepén, a hátoldalon nagy fekete folt, a 9. és 10. szelvényen 2 vörös dudor van. Éjjel táplálkozik, elsősorban erdei fenyőn, de lombosfákon is, pl. bükkön. Fatör­zsön vagy ágakon szövi laza szövedékét, ebben alakul át feketésbarna bábbá. A bábon vörösbarna vagy sárga szőrcsomók vannak, elülső végét fekete szőr­pamacs fedi. Több európai országban ismert kártevő, nálunk egyedszáma legtöbb­ször csekély, úgyhogy komolyabb kárt nem okoz.