Phalera bucephaloides

A Dél-Európa és Délnyugat-Ázsia meleg tölgyeseiben élő faj hazánkban többfelé előfordul, de egyedszáma mindenütt alacsony. Fő élőhelyei karsztbokor-erdők, olykor más, meleg dombtetői tölgyesekben is él. Eddig a Dél-Dunántúl számos pontján (Mecsek, Villányi-hegység, Zselic, Balaton-környék), a Velencei-hegységben, a Budai-hegyvidéken, Gödöllő környékén és az Északi-középhegység­ben fogták. Egynemzedékes, VI, VII-ban repül. Késő éjszaka rajzik, a mesterséges fény vonzza. Fehér petéjének pólusai szürkék. Hernyója az előző fajához hasonlít, de annál sokkal vörösebb árnyalatú. Teljes felületét apró fehér pontok borítják. Szelvényenként 2 apró, vöröses szemölcs is díszíti. Potrohlábai feketék. Testének szőrzete az előző fajánál világosabb. Nyáron, ősz elején tölgy fajokon él, elsősorban molyhos tölgyön (Quercua pubescens). A talajban bábozódik. Bábja feketésbarna, áttelel.

Ponto-mediterrán faunaelem, pubescentális (molyhos-tölgyes) faj. Hazánkban számos helyen előfordul, ám viszonylag lokális, és csak ritkán jelenik meg nagy egyedszámban. Fő élőhelyei karsztbokor-erdők, meleg domb- és hegytetői tölgyesek, valamint lejtősztyep-tölgyesek. Csaknem kizárólag hegy- és dombvidéken fordul elő, noha 2005 nyarán például Gyula mellett is észleltük egy példányát. Hernyójának tápnövényei különböző tölgy-félék (Quercus), főként a molyhos tölgy (Quercus pubescens). A Vörös Könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként szerepel. Május elejétől-közepétől június közepéig-végéig látható. A Tiszántúlon egyszer észleltük ezt a lepkefajt a Szatmári-síkon is. Alföldi megjelenése igen figyelemreméltó adat. A Vörös Könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként szerepel.

Az imágó tora és potroha szőrzettel fedett, előbbi vöröses- utóbbi barnássárga színű. Az elülső szárny fakéreg mintázatú, barna, a megkettőzött harántsávok sötétbarnák, a csúcstérben hatalmas sárga, a tőterében elmosódó sárga folt van, ez alatt pedig egy sötét foltot találunk. Az ezüstfehér behintés csekély. A hátulsó szárny világosabb, sárgás-fehéres és fényes. A fonák legtöbbször csaknem rajzolatlan. Elülső szárnyán a középfolt igen nagy, markáns