Dichonia aprilina

Holomediterrán-kisázsiai faj, a Mediterráneumban szélesen elterjedt, de az atlantikus területeken, valamint a zonális erdössztyepp nyugati területein is sokfelé otthon van. Keleti areahatára Kis-Ázsiában Közép-Anatólia, északabbra a Krím, a Kaukázus délkeleti vonulatai, illetve az Ural déli lábai; észak felé egészen a Skandináv-félsziget déli partjaiig hatol. Egyes szerzők szerint két, egymáshoz igen közel álló és együtt előforduló faj (D. aprilina és D. wegneri) komplexe; a kérdés még távolról sem eldöntött. A tágan értelmezett D. aprilina Magyarországon általánosan elterjedt, nagyobb egyedszámban azonban csak az Északi-középhegység (Zemplén, Bükk és Tornai-karszt) néhány pontjáról és az Alföld északkeleti felén található öreg síkvidéki tölgyesekből ismeretes. Nappal szívesen pihen öreg, zuzmós fatörzseken, kora este kel szárnyra. A mesterséges fény és a csalétek iránt egyaránt érzékeny. Egynemzedékes, a hegyvidékek hűvösebb, magasabb részem már augusztus végétől találkozhatunk vele, de rajzáscsúcsa általában október elejére esik; esetenként még október végén is repül. Hernyója barnásszürke változó erősségű sötétszürke behintéssel. Minden szelvényen egy-egy ovális, fehér keretű barna folttal, amelyet a finom fehéres hátvonal oszt ketté. A hátvonal két oldalán szelvényenként két fehér pont található. Feje barna, két ívelt fekete vonallal. Peteként telel. Tápnövényei Quercus, ritkábban Fagus, Tilia, Fraxinus és Populus fajok. Típuslelőhely: Európa (= runica [DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775; xantha SCHAWERDA, 1909; obscurior WOLFSBERGER, 1970). [Ronkay&Ronkay, 2005]