Colias chrysotheme

Az imágó tora erőteljes, szőrös, potrohszőrzete simább. Elülső szárnya magas, háromszögletes. A hím elülső szárnyának alapszíne élénk kénsárga, több-kevesebb, világosabb-sötétebb narancssárga borítással. A fekete külső szegélyből az élénksárga erek rendszerint feltűnően kiemelkednek, a szegély belső határa ívelt, az erek mentén behúzódik, a sejtvégi petty belül rendszerint narancssárga. Mindkét ivar hátulsó szárnya kerek. Hátsó szárnya narancssárga, mérsékelten széles fekete szegéllyel, benne az erek sárgák, a szegély belső határvonala zegzugos, a szürke borítás csak a tőre és az anális részre terjed ki, a sejtvégi narancsszínű petty élénk, lisztfoltja nincsen. Fonákja sárga, töve felé vörös. A nőstény fekete szegélyterében a narancssárga foltok mindkét szárnyon nagyok és annyira összeérnek, hogy a fekete szegélytér mintegy két fekete szalagra válik szét. A szegély belső határvonala finoman ívelt, tőterét és hátulsó szárnyát szürke behintés fedi; ez utóbbin a gyöngysor még fejlettebb, az egyes foltok kerekek. Fonákja a hímeknél halványabb sárga. Mindkét ivar fonákján az elülső szárnyon fekete, a hátulsón barna szegély menti pettysor húzódik végig, amely a sáfrányszínű kéneslepkén (Colias croceus) és narancsszínű kéneslepkén (Colias myrmidone) is van, de nem ennyire erős és egyenletes. A sejtvégi petty gyöngyházszerű. Az őszi nemzedék nőstényei között igen ritkán akadnak fehér színűek is.

Közép- és Kelet-Európának déli részein, a Balkánon, Kisázsiában és Szibériában él. Magyarországon főként a Középhegység dombvidékén és az Alföldön fordul elő. Élőhelyei mészkedvelő homokpusztarétek, sziklafüves lejtősztyepprétek. Hernyójának tápnövénye csüdfű-fajok (Astragalus spp.), elsősorban a kisvirágú csüdfű (Astragalus austriacus) és bükköny-fajok (Vicia spp.), például a borzas bükköny (Vicia hirsuta).