Lycaena dispar rutila

Európa atlanti partvidékétől egészen az Amurig elterjedt, ahol ikerfaja, a L. amurensis váltja fel. A L. dispar dispar eredeti élőhelyeinek lecsapolása után kipusztult. Utolsó példányait Angliában 1850 táján gyűjtötték. A század harmincas éveiben ezekre a helyekre a holland alfajt, a L.dispar batavát telepítették, amely viszont a nyolcvanas évek végére eredeti hazájában került a kipusztulás szélére. Dél-Szibéria és Belső-Ázsia hegyvidékein két nagy termetű rokonfaja él: a L. splendens és a L. violacea. Ebbe a csoportba tartozik még a Góbi-Altaj sivatagos hegyvidékén két példányban gyűjtött  L. dabrerai. A legnagyobb európai tűzlepke, az elülső szárny felső szegélyének hossza 18-21 mm. A hím felül csillogó tűzpiros, mindkét szárnyon keskeny, fekete szegéllyel. Az elülső szárnyon vékony sejtvégi folt, a hátulsón apró szegélytéri foltok láthatók. Elülső szárnyának fonákja halovány narancssárga, hátulsó szárnyának fonákja acélszürke, kék behintéssel a tőtérben. A nőstény valamivel nagyobb, elülső szárnyának alapszíne inkább narancssárga, fekete foltokkal és széles, fekete szegéllyel. A hátulsó szárny fekete, csak a szegélytérszalagja narancspiros. Az első nemzedék a legnagyobb, az utána következő nemzedékek kisebbek. A nőstény példányok fekete rajzolata meglehetősen változékony a hátulsó szárny piros szalagjának szélessége is változó. Repülési idő: két nemzedéke fejlődik évente (május-június, illet július-augusztus), egyes években harmadik nemzedéke is megjelenik (szeptember). Hidegebb helyeken csak egy nemzedéke van. Élőhelyei vízfolyások mentén lévő gyepek, nedves árokpartok, tocsogós kaszálók, láprétek. A Kárpát-medencében gyakorlatilag minden nedvesebb helyen előfordul, még erős antropogén hatás alatt álló területeken is, pl. csatornázott vízfolyások mentén. Az első nemzedék hímjei territóriumot tartanak, de második és a harmadik nemzedék erősen hajlamos a kóborlásra. Ezek élőhelyeiktől igen nagy távolságokra is megjelennek, sőt nem egy esetben „dombtetőznek" Mind a hím, mind a nőstény sebesen repül. Előszeretettel táplálkoznak ernyősökön (Umbelliferae). Hernyójának tápnövényei különböző lóromfajok, elsősorban a tavi lórom (Rumex hydrolapathum), ritkábban a vízi lórom (R. aquaticus).  A Carpaticum hegyvidékein igen szigetszerű előfordulású, és valószínűleg ott nem is honos, csak kóbor példányok vagy néhány évig tenyésző populációk képviselik a fajt ezeken a területeken. Régen sokkal elterjedtebb volt, és minden bizonnyal a Duna-Tisza köze lecsapolt lápvilágának egyik jellegzetes faja lehetett. Élettere a múlt század közepétől kezdve fokozatosanszűkül. Mára számos helyről eltűnt, de a Kárpát-medence belső területein még mindig gyakori, és helyzete nem annyira katasztrofális, mint Európa nyugati felében. Területi védelme megoldottnak látszik a magyarországi nemzeti parkokban (pl. Kiskunság, Hortobágy) és tájvédelmi körzetekben (pl. Őrség). Lakott területeken is megtelepszik, ha a vizesárkok szegélyét nem nyírják állandóan, hanem csak évente egyszer, a vegetációs időszak végén kaszálják. Ilyen volt a hetvenes években a Balatonföldvár belterületén, a vasúti töltés mentén élő szép populáció, amit a nyolcvanas években a szúnyogirtás szinte teljesen megsemmisített.

Euroszibériai areatipusú, higrophil faj, amely a zonális erdőssztyepet kísérő nedves réteken, mocsár- és lápréteken korábben egész Európában számos helyen gyakori volt. Az élőhelyeinek lecsapolása, mezőgazdasági művelésbe vonása miatt Nyugat-Európában mindenütt erősen megritkult, sőt az angliai törzsalak a Lycaeana dispar dispar kipusztult már a XIX. század közepén. Magyarország vizes élőhelyein (így láp-, mocsár- és turjánréteken, ártéri nedves réteken, patak- és folyóvölgyek mentén, csatornaparton) még általánosan elterjedt, gyakori lepke. Hernyójának tápnövényei különböző lórom-fajok, elsősorban a tavi lórom (Rumex hydrolapathum), ritkábban a vízi lórom (Rumex aquaticus). Az egész Tiszántúlon általánosan elterjedt nedvesebb élőhelyeken, de általában csak egyesével található. Natura 2000-es faj, az élőhelyvédelmi irányelv II. és IV. függelékében található (közösségi jelentőségű állatfaj). A Berni-egyezmény hatálya alá tartozik (II. függelék). A Vörös Könyvben nem szerepel. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer optimális programjába ajánlott.