Anthocharis cardamines

A Brit-szigetektől egészen Japánig terjedt. A genust több faj képviseli a Mediterráneumban és a csatlakozó területeken, de számosfaj található még Észak-Amerikában is. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 19-24 mm. A hím elülsőszarnyinak külső szegélytere narancssárga, belső oldalán apró sejtvégi folttal. A csúcstér szürke. A hátulsó szárny felszíne fehér, a fonákról átütő rajzolattal. A hátulsó szárny fonákja fehér, olívzöld foltok bonyolult rajzolatá­val. A nőstény elülső szárnyán nincs narancssárga („hajnalpír") folt. Nem különösebben változékony faj. Olykor egyes hím példányok „hajnalpírfoltja”citromsárga színű. Egyetlen, hosszan elnyúló nemzedéke márciustól júni­usig repül. Hegyvidéken később jelenik meg, és ott még júliusban is talál­kozhatunk egyes példányaival. Sík- és dombvidéken, elsősorban erdei utak mentén, erdei tisztásokon fordul elő, de az utóbbi évek során kertvárosokban, nagyobb parkokban is megjelent. Magashegységben sziklalejtők, kaszálók tipikus nappali lepkéje. Hernyójának fő tápnövényei kakukktorma-fajok (Cardamine spp.). Csupán egyes kultúrterületeken élő populációi veszélyeztetettek, mivel könnyen áldozatul esnek a meggondolatlan területrendezésnek, építkezé­seknek, amikor a „gazos" területeket teljesen feldúlják vagy felvonulási terü­letnek használják. Az őszi vagy tavaszi égetéskor is sok báb pusztul el, mivel ezek vastagabb fűszálakon vagy alacsonyabb ágakon telelnek át.