Vanessa atalanta

Vándorfaj, amely hazánkban jellemzően nem tud áttelelni (noha ez enyhébb időjárás esetén előfordulhat). Tavaszi példányai a Mediterráneumból származnak, ezek későbbi nemzedékei fejlődnek ki Magyarországon. Hernyójának tápnövénye a nagy csalán (Urtica dioica). A lárva leginkább összeszőtt levelek között, egyesével található meg, az elhagyott üres szövedékben hernyóürülék jelzi korábbi jelenlétét. Két nemzedéke fejlődik évente, március végétől vagy április elejétől október végéig repül, a rajzási csúcsok július közepére és augusztus végére esnek.

Elülső szárnyának csúcsa ferdén lemetszett, hátulsó szárnya kerek, de a külső szögletnél kissé megnyúlt. Szárnyainak alapszíne bársonyos fekete, elülső szárnyán a felső szegély 1/3-ából kiindulva és a külső szögletnél végződve széles cinóbervörös csík ível át. A sejt végén egy nagy fehér folt, a csúcstérben fehér pettyek sora helyezkedik el. Hátulsó szárnyának szegélye széles, cinóber vörös szalag díszíti, amelyben fekete pontok sora foglal helyet, az első érköz végét fehér félholdacska, a belső szögletet pedig kettő kék folt ékesíti. Az elülső szárny fonákjának mintázata többé-kevésbé egyezik a szárny felszínével. Hátulsó szárnyának fonákja bonyolult mintázatú: barna és szürke alapszínű, sűrű fekete vonalakkal, a tőtérben ibolyás-szürke foltok láthatók.