Pieris mannii

Az imágó csápja vékony, a bunkó széles tojásdad. Tora szőrös, a szőrzet szétterül, potroha viszonylag rövid. Elülső szárnya széles, csúcsa tompa vagy kihegyesedő. Elülső szárnyának csúcsterén a fekete folt nagy, majdnem négyzet alakú, olykor megnyúlt és a külső szegély mentén legalább a cu₁ ér végéig terjed.

A hím elülső szárnya krétafehér, rajzolata többé-kevésbé megegyezik a sziklai fehérlepkéével (Pieris ergane), de sokkal sötétebb, kormosfekete. A hátulsó szárny sötét foltja a felső szegélyen az rr ér végződésénél nagy háromszögletes vagy megnyúlt ék alakú. A szárnyak fonákja megegyezik a sziklai fehérlepkéével (Pieris ergane), de színe élénkebb, tisztább szalmasárga, az m₃-cu₁ érközben ülő fekete petty pedig ugyanolyan erős, mint a szárny felszínén. A nőstény homályosabb krétafehér, minden sárga árnyalat nélkül, rajzolata többé-kevésbé megegyezik a sziklai fehérlepkéével (Pieris ergane), de sokkal terjedelmesebb, mélyen lenyúlik a külső szegély mentén, a rajzolati elemek pedig kormosfeketék. A tőtér behintése erős, a belső szegélyen sötét, elmosódott csík nyúlik az alsó pettyig. Hátulsó szárnya olyan, mint a hímé, de elülső szárnyán két fekete petty van.

Dél-európai és Kisázsiai faj, amely Magyarországon csak a Bükk-hegységben és a Tornai Karszton fordult elő. Hazai állományai valószínűleg kipusztultak.

Élőhelyei fellazuló száraz lomboserdők és cserjések voltak. Irodalmi adatok szerint a tápnövénye a szárölelő pajzstok (Peltaria alliacea), hazánkban a réti kakukktorma (Cardamine pratensis) lehetett és dercevirágról (Cardaminopsis arenosa) is nevelték. Két nemzedékének imágói áprilistól májusig valamint júliustól augusztusig repül.