Odontosia carmelita

Magyarországon csak a hűvösebb hegyvidéki nyíreseinkből ismert, nagyon alacsony egyedszámban. 1995 előtt mai határainkon belül kevesebb mint 10 példányt gyűjtöttek a Zemplénben, a Köszegi-hegységben, Sopron környékén és Sarkad-Remetén. 1995-ben 2 példánya került elő a Soproni-hegységből, majd 1998-ban még 2. A következő években egy idős nyíresben megtalált állománya viszonylag stabilnak mondható, amíg az idős nyírek letermelésre nem kerülnek. Sajnos a hazai erdőgazdálkodás nem preferálja sem a meglévő nyíreseink hosszú távú fenntartását, sem új nyíresek telepítését, emiatt a fajt aktuálisan veszélyeztetettnek tartjuk. Évente egy korai nemzedéke repül március végétől május elejéig.

A fej és a tor sötétbarna, a tor hátulsó szegélyén világos pamacs van, potroha vörösesbarna. Az elülső szárny megnyúlt, de meglehetősen széles, külső szegélye fogazott, a belső erőteljes pikkelyfoggal. A szárny fogazása a szegély közepénél erőteljesebb. Az elülső szárny sötétebb, hátulsó világosabb lilásbarna, olykor sárgás behintéssel. A harántsávok elmosódottak, az ereket sötét pikkelyek fedik. Az elülső szárny elülső szegélyénél, közel a csúcshoz fehér ékfolt van, a belső szegély pikkelyfoga sötét. A hátulsó szárnyon világos harántsáv húzódik, a szárnyak rojtja fehér-barna csíkozású. A test sűrűn gyapjas.