Eriogaster lanestris

Euroszibérirai faunaelem, erdőszegély-faj. Palearktikus faj, amely hazánkban elterjedt, de általában ritka; az Alföld nagy részéről hiányzik. Az imágó kora tavasszal rajzik, bokros erdőszéleken, cserjésekben és cserjésedő legelőkön látható. Az elmúlt években a Nyírségben (mi) nem észleltük. Hazánkban sokfelé elterjedt, de meglehetősen lokális faj, amely elsősorban hegy- és dombvidéki területeinkről ismert, az Alföld nagy részéről azonban hiányzik. Az imágó kora tavasszal rajzik, bokros erdőszéleken, nyílt hegy- és dombvidéki réteken, cserjésekben és legelőkön látható. Hernyója késő tavasszal, valamint kora nyáron (április közepétől, végétől - május végéig, június elejéig) főként galagonyán (Crataegus) és kökényen (Prunus spinosa), ritkábban szilvafán (Prunus domestica), illetve hárs fajokon (Tilia) fejlődik. A lárvák eleinte közös szövedékben élnek, majd később szétszélednek a fészekből. A Tiszántúl más részein azonban több helyen is láttuk a hernyóját, hernyófészkeit; így például 2004-ben Berekböszörmény külterületén, egy kökénybokrokból álló cserjesávban észleltük hernyófészkeit, 2006 májusában (második felében) pedig Létavértes és Pocsaj között található löszgyepben - galagonyán - , valamint a Lónyai-erdőben galagonyán és kökényen is.

Az imágó feje és a tor sötét barnászürke, vagy feketésszürke. A potroh és a tor megegyező színű, a nőstény nagy farpamacsa lilásszürke. A szárnyak rövidek és mérsékelten szélesek, lilásbarnák. A szárnyak szegélytere világosabb a tő- és középtere sötétebb színű. Az elülső szárnyon sárga középfolt van. A belső harántsáv elmosódott barna, a külső sárga és folytatódik a hátulsó szárnyon is.