^
Szalkai József Lepkészeti egyesület
Főoldalon » ÉJJELI LEPKÉK (HETEROCERA) » Lasiocampidae » Eriogaster catax


Eriogaster catax

(Linnaeus, 1758) - sárga gyapjasszövő

Alapadatok

Repülési idő:
Jan Feb Már Ápr Máj Jún Júl Aug Sep Okt Nov Dec
Méret 28-44 mm.
Tápnövény: Hernyójának fő tápnövényei a kökény (Prunus spinosa) és a galagonya (Crataegus), de ritkábban fűz- (Salix), nyár- (Populus) és tölgyféléket (Quercus) is elfogyaszt. A hernyók március legvégén, hűvösebb területeken vagy elhúzódó tél esetén április elején-közepén kelnek ki; amely a "természet óráján" leginkább a kökényvirágzás kezdetéhez köthető. A hernyó gyorsan fejlődik, kb. egy hónap alatt éri el a teljes fejlettséget. A fiatal (L2-L3), és az idős (L4-L5) hernyók sznben hasonlóak, az utolsó stádiumú hernyók dúsabb és hosszabb szőrzetűek. A hernyók korai stádiumban (L1, L2, L3) közös szövedékben (hernyófészekben) élnek, majd az L3 korú hernyók szétszélednek és már csak egyesével láthatók. Az L3 stádiumú hernyók mindaddig nem táplálkoznak tovább, amíg egy újabb tápnövényt nem találnak - még akkor is így viselkednek, ha kökényről kökényre másznak át (nevelése, otthoni tenyésztése ezért némi gyakorlatot igényel ).
Természetvédelmi státusz:   Védett faj
Az NBMR Programban szereplő faj
NATURA 2000-es faj
A Vörös Könyvben szereplő faj
A Berni Egyezmény hatálya alá tartozó faj
Pénzben kifejezett értéke: 50 000 Ft
Hasonló faj(ok): Nincs hasonló faj.
Faj leírása:

Az Eriogaster catax európai faunaelem, cserjésekhez (galagonyához, kökényhez) kötődő faj. Elterjedése Nyugat-, Közép- és Dél-Európára korlátozódik, ám mostanra már sajnos az EU nyugati országaiban a kipusztulás szélére került. Magyarországon szerencsére még széltében elterjedt, gyakorlatilag bárhol megtalálható az országban, ám nagyobb egyedszámban inkább a Beregi-sík erdeinek szegélyében, az Északi-középhegység déli előterében, valamint a Dunántúli-középhegység, a Mecsek, a Villányi-hegység, a Zselic déli vagy nyugati fekvésű lejtőin él. A lepkefaj élőhelyéül erdőszegélyek; meleg, déli kitettségű domb- és hegyoldalak cserjései, cserjésedő rétjei; cserjésedő legelők; illetve mezsgyék szolgálnak. Mivel az imágó a fényre kevéssé érzékeny, illetve a lárvák nagy mértékű parazitáltsága miatt már eleve kevés imágó kel ki, a hagyományos kutatási módszerekkel (éjszakai lámpázás, automata fénycsapda) eddig viszonylag kevés helyről sikerült kimutatni hazánkban. Hernyójának fő tápnövényei a kökény (Prunus spinosa) és a galagonya (Crataegus), de ritkábban fűz- (Salix), nyár- (Populus) és tölgyféléket (Quercus) is elfogyaszt. A hernyók március legvégén, illetve hűvösebb területeken vagy elhúzódó tél esetén április elején-közepén kelnek ki. A hernyó gyorsan fejlődik, kb. egy hónap alatt éri el a teljes fejlettséget. A hernyófészkek keresésével a faj sokkal könnyebben kimutatható egy-egy területről, így az elmúlt években ismert hazai lelőhelyeinek száma megsokszorozódott. A faj hosszútávú megőrzése szempontjából hazai populációi világviszonylatban is jelentősek, ám a faj hazai kutatottsága még mind a mai napig alacsony szintű, sem országos, sem regionális elterjedése pontosan nem ismert. VÉDETT. A faj egyedeinek pénzben kifejezett értéke: 50 000 Ft. Natura 2000-es faj, az élőhelyvédelmi irányelv II. és IV. függelékében található (közösségi jelentőségű állatfaj). A Berni-egyezmény hatálya alá tartozik (II. függelék). A Vörös Könyvben aktuálisan veszélyeztetett fajként szerepel. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer optimális programjába ajánlott.

Az imágó hátulsó szárnyán nincs harántsáv, a fej és a tor rókavörös, a potroh sárgásabb, a nőstények farpamacsa nagy, szürke színű. A szárnyak rövidek, szélesek, az elülső szárny tő- és középtere élénksárga ( nőstényeken sötétebb árnyalatú), a szegélytér vörösbarna, több-kevesebb lilás árnyalattal, a belső harántsáv elmosódott (nőstényeken alig látható) barna, a külső sárga és a szárny csúcsáig felkanyarodik. A középfolt igen nagy, kerek, ezüstös fehér színű, kerete sötétbarna. A hátulsó szárny halvány vörösbarna színű.

Szakirodalom




Ambrus A., Kiss Sz., Sáfián Sz., Horváth B., Horváth Á.: A sárga gyapjasszövő – Eriogaster catax európai jelentőségű populációja Váton
Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület: Gyapjasszövők hernyófészkei
Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület: Lepkehatározó - Eriogaster catax és Eriogaster lanestris

Képek

Természetfotó Imágó Pete Lárva Báb Tápnövény Élőhely Egyéb
Természetfotó
Imágó
Pete
Lárva

Videók