Cucullia gnaphalii

Euroszibériai faj, elterjedési súlypontja Európa középső területeire esik. Areája a Brit-szigetektől Mongóliáig terjed, a Palearktikum déli területeiről azonban hiányzik. Taxonómiailag erősen tagolt, az angliai, a kis-ázsiai és kaukázusi illetve a belső-ázsiai populációk önálló földrajzi alfajokat alkotnak. Nedvességkedvelő faj, Európában és a Kaukázusban elsősorban a szubalpin zónában és a tajgaszegélyi nedves réteken honos, de sziklaerdőkben, szurdokvölgyekben is előfordul. Magyarországon az Őrségben és a Középhegység északkeleti részének néhány pontján (Aggteleki-karszt, Bükk-hg.: Várhegy, Kis-Eged) találták, igen lokális és általában ritka, csupán egyes években jelentkezik nagyobb egyedszámban. Egynemzedékes, május közepétől július közepéig repül, a mesterséges fény vonzza. A hernyó sárgászöld, hátoldala sötétebb, közepén egy széles bordó sáv fut végig. Tápnövényei Solidago és Aster fajok, elsősorban a S. virga-aurea, nappal a tápnövény alsó leveleinek fonákján vagy a növény alatt rejtőzik és rendszerint éjszaka indul csak táplálkozni. (= occidentalis BOURSIN, 1944). Típuslelőhely: Európa. [Ronkay&Ronkay, 2005]